Segíthetek? ... Azért vagyok, hogy visszaadjam a reményed. Rám bízták az égiek, hogy el ne vesszen, míg Te drága lélek küzdesz. Önmagaddal.
Van, amikor elhallgatnak bennünk a szavak, s egy ragyogó szempárt keresünk, ki látja, és érti szívünk csendes, jaj szavát. Aki kisegíti belőlünk álmainkat. Bábaként segíti megszülnünk legtitkosabb vágyainkat, melyek égetnek, mint a tűz,vagy marnak, mint a sav.
Igen, sokszor úgy érezzük, senki sem ért meg bennünket. Néha eltévedünk az élet útvesztői között, vagy beleragadunk valamelyikbe. Lehet, tudom a kivezető utad, vissza Önmagadhoz. A sorsodhoz.
Azért nem boldogulunk, akár sok-sok éven keresztül sem, bizonyos életfeladatunkkal, mert éppen ez a legfontosabb dolgunk, ebben az életünkben, ami sohasem ment könnyen, senkinek sem.
Ötven évembe került, és ez alatt az idő alatt, három halálomba, hogy engedjem végre áradni mindazt, ami rajtam keresztül kíván megnyilvánulni. Megtapasztalásaim mind kellettek ahhoz, aki most lenni tudok. Kellettek a kudarcok,a halálok, az iszonyatos szenvedések, és a földöntúli örömök,a megváltozott érzékelés. A különös, cseppet sem hétköznapi látásmódom, ahogy én látom a világot. A különleges szavak varázsa: versekben is kapok üzeneteket.
Módszerem: Ülök csendben szeretve Téged, és meghallom lelked szavának dallamát, mely megbújik a panasz szavak mögött, és a benned élő gyermek üzenetét, aki ölelésre megértésre, szeretetre vágyik. Áradnál, mint a tavaszi szél, a virágzó rétek felett, szabadon szállva.
Átadom neked, azokat az igaz üzeneteket, amelyeket személyesen neked szántak az égiek.
Ha úgy érzed: akkor ÉN vagyok aki Segíthet Neked!
Szeretettel várlak téged is nyílt napomon,
2012. nov. 23-án, 10:00-17:00-ig, egy 20 perces beszélgetésre.
Ha jönnél, kérlek jelezd azt a Nap-Ház elérhetőségein. Köszönöm!
Ritók Ibolya:
Nem tudod ki vagyok?
ÉN vagyok.
A ragyogó fényed,
az alagút végén.
A bódító tavaszi virágillat,
A simogató szél, felhevült testednek.
A hűsítő harmatod,
fullasztó nyári éjjeleken,
ÉN vagyok,
a lehulló kő csobbanása,
mely a vízbe hull fájó lelkedről.
Kristálytiszta patakod is ÉN vagyok,
melyből gyötrő szomjad olthatod.
Sziréndal vagyok, mely elröpít oda,
hová álmodni sem merted magad, soha.
A lágyan szálló őszi falevél,
és az égre szálló keserű füst
sóhajtása a ködben.
Mind ÉN vagyok.
Jég vagyok, s a hideg kőszikla.
Egy szikrázó hópehely.
ÉN lehetek egy EMBER is,
vagy mosoly az arcodon,
és a legfájóbb könnycsepped.
De mindig ugyanaz maradok,
mert a tündöklő szeretet:ÉN vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése